Mozgalmas napunk volt ma

Hol is kezdjem..

10 órakor találkoztunk Almáron (Egertől kb. 1 km-re lévő kis település), a Mondjunk mancsot egyesület tagjaival és természetesen kutyusaikkal. Megismerkedtem Fannival, Sonjával, Sophieval, Zahirával és Sábával (Javítsatok ki, ha rosszul mondtam). Úgy volt, hogy megállapítja Éva alkalmasságomat terápiás képzésre, ám ma nem jött össze sajnos, mert elég izgatott voltam és nem a valós énemet mutattam. Úgyhogy egy kis tanácskozás és játék után, ők mentek még túrázni, mi viszont mentünk a lovakhoz.

Gazdi ugyanis elvállalta egy ismerős lovainak gondozását 10 napra, így most is oda kellett mennünk. Útközben lehűtöttem magam a patakban, aminek nagyon örültem, hisz régen úsztam már. (Itt tisztább a víz, mint Egerben)

Mikor megérkeztünk a pacikhoz, hirtelen megláttam a nagy óriásokat és rettentő hangos ugatásba kezdtem. Gazdi próbált nyugtatni kisebb nagyobb sikerrel, majd ki kellett, hogy kössön egy fához, míg ő megetette a lovakat. Egyszer már volt négylábú óriásokhoz szerencsém, de még mindig nagy hatással vannak rám, mint kiderült :P Nemsoká jött a ház egyik apró őrzője és megismerkedtem vele. Csak szaglásztuk egymást és ment is a dolgára. Barátságos volt Velem. Mikor már teljesen lecsillapodtam, Gazdi úgy döntött, hogy jó lenne megismerkednem  a lovakkal, így közelebb vitt hozzájuk. Ekkor már nem ugattam, csak bátortalanul, megszeppenve közeledtem feléjük...megszagoltuk egymást és kész. Innentől kezdve minden rendben volt. Nem mondom, hogy be is mennék hozzájuk, de már nem leszek rémült, ha látok egy pacit :))

Ezután, mikor ők már ettek-ittak, átmentünk Felsőtárkányba, mert rétesfesztivál volt :)

Ott sétáltunk, Gazdiék ettek rétest és hallgattuk kicsit a Rozmaring Népdalkört. Nagyon sok ember volt, idősek, fiatalok egyaránt, bazár, helyben sült ételek, hűtött italok és mindenféle földi jó, mi szem szájnak ingere. Egy kisfiú oda is jött hozzám, még járni is épp alig tudott. Beszélt hozzám és hívott a kis kezével, hogy menjek vele az apukájához :) Gazdival elkísértük őt a szüleihez, mert akkor épp a nagymamájával volt és örömet akartunk neki okozni. Ez szerencsére sikerült :)
Megismerkedtem egy aranyos, talán kopó kiskutyával is. Véleményünk szerint nem volt gazdája, mert se nyakörv rajta, se semmi és csak járt kelt a sok ember között szegény. Gazdi nagyon sajnálta és szíve szerint hazahozta volna a kis árvát, de apaGazdi nem engedte.
Nagy nehezen elszakadtunk tőle, aztán indultunk haza.

Gazdi szerint, minden helyen és körülmények között nagyon ügyes voltam és ezért sokszor dicsért is.
Kimerítő volt a mai nap, de sok élménnyel gazdagodtunk. :)
Hazajöttünk és kidőlt mindenki :)