Gazdi sok idejét tölti Dióval mostanában. Ennek természetesen nem örülök, de annyiból mégis jó, hogy nem Engem nyüstöl folyamatosan, hogy menjünk ide oda, egész napokat mászkáljunk. :D
A héten már kétszer is voltak Egerben, egész napos "túrán".
Diónak remekül megy a városi (budapesti) közlekedés és már sokat fejlődött, mióta nálunk van.
Rendszert vittünk az életébe, amit nem győz meghálálni, ő igazi munkakutya. Sosem lankad, sosem fáradt, mindig lehet rá számítani.
Gazdinak nagy vágya volt egy ilyen típusú kutya és most tessék, itt van. Ám most attól fél, hogy valóban ki tudjuk e elégíteni az igényeit, hiszen nagy felelősséggel jár, ekkora mozgásigényű négylábút tartani.
A Volán járatokon elég kicsike a hely, mindig le kell feküdni, hogy kényelmesen elférjen az eb.
Ráadásul a nekünk, segítőkutyáknak fenntartott hely még kisebb is, mert ott egy elválasztó, merev műanyag fal is van, ami a sofőrtől szeparál.
Teljesen összepréselődve kell azon a kiemelt helyen utazni, ami rettentő kényelmetlen.
Jobban jár a kutya és gazdája is, ha másik helyet választanak, itt legalább az ülések alatt van még hely.
Budapesten a metró megállóiban nagyon sok helyen mozgólépcső van. Némelyik rendkívül hosszú, nagy lépcsőkkel. Itt is nehéz dolga van kutyának és gazdának egyaránt, hiszen még a vakvezetőket sem képzik arra, hogy tanulják meg hogyan kell használni a mozgólépcsőt. Az ilyen szerkentyű nagyon veszélyes, mert becsípheti a lábujjunkat, körmünket és hamar oda lesz pár ujjunk, ha nem figyelünk. Sokszor még az ellenőrök is mondják, hogy vegyen fel Engem Gazdi vagy például a hangosbemondóba is bemondják ha meglátnak minket, hogy "Emelje fel a kutyát!" vagy "Menjen kutyával a leállított lépcsőn!".
Gazdi képes rá, hogy az ölébe vegyen minket és felrakjon-levegyen a lécsőre-lépcsőről, no de aki nem képes erre??? Így lehet alacsonypadlós akármilyen jármű, ha nem tudnak sérült emberek lejutni és feljutni.
Említettem, hogy némelyik lépcső nagyon hosszú, ilyenkor elég megerőltető és izzasztó felmászni rajta (állított verzió), mi próbáltuk már, de az Én lábam nem bírta, Dióé és Gazdié viszont igen, ám kifulladtak rendesen.
Ezt meg ezért nem tudná használni az, aki akadályozott, sőt, aki ép, az sem szívesen, főleg ha még cipekedik is.
