2013. július 11., csütörtök

Sokk-ban segítünk :)

Mostanában az életünk kicsit a fejére állt.

Kutyás programok tekintetében fotózások, képzések, kirándulások hada, magánéletben pedig mindenféle komoly és kelekótya, negatív és pozitív dolgok egyaránt értek Minket.
Öröm, bánat, aggódás, játék, sokasodás, kitartás, türelem, sírás, bizonytalanság, nevetés, kapcsolatok, bizalmatlanság, álmodozás- körülbelül így jellemeznénk az elmúlt 1 hónapot.

Minden összejött.

Ennek ellenére azt gondolom, hogy Gazdi talpon maradt, nem kell aggódnunk. Bevallotta, hogy sokszor Mi voltunk akik erőt adtunk neki. Ha Mi nem vagyunk neki itthon....
Vannak hullámvölgyek a kétlábú életében, amit lássuk be nélkülünk tényleg nehéz lenne átvészelni.
Nekünk nincsenek emberi -legfeljebb emberek által ránk ruházott- tulajdonságaink, így sokkal szebbnek látjuk a világot, így könnyen segítünk is. :)

 

Ám az aktuális lényeg, hogy Dió szépen halad terápiás tanulmányaival, egyre biztosabb, hogy meg lesz a vizsga októberben. :) Nagyon nagyon izgul Gazdi az biztos, de képesek rá, hogy megcsinálják, Én tudom!
Velem is hajrázott rendesen és meg is lett az eredménye :))) 
Persze Velem talán könnyebb volt, de hiszünk a Dió-Gazdi párosban is. ;))

Velem minden rendben, nagyon szeretnék menni újra Gazdival gyerekcsoportba dolgozni. Dióval jól kijövünk, már kezdek hozzászokni, hogy nem Én vagyok a világ közepe. :D
Gazdi egyformán bánik Velünk, de az ideje nagy részében mégis Dióval szükséges foglalkoznia a vizsga miatt.


Hm..nem bánom, a nagy melegben talán jobb is a hűvös lakásban szunyálni. :))
A lábamat szépen használom már, nincs gond vele, nem fáj, nem gyenge, igazán jó így élni. :)