Idén először éreztem, hogy a karácsony már nem arról szól, mint gyerekkoromban.
Valami hiányzott, fura volt, ugyanakkor megéltük igazán azt, hogy együtt vagyunk.
Felnőttem/felnőttünk Gazdival.
Én már bizony 5,5 éves vagyok, rohamosan zakatol felém a 6. Gazdi szerint sokat értem és újra egy másfajta szakaszba érkeztem, ami a személyiségemet illeti. Megfontoltabb, bölcsebb, komolyabb kutya lettem. Én is érzem magamon, de Gazdi nap, mint nap meg is erősít benne.
Ahogy előző bejegyzésemben írtam, nagyot -vissza- fordult az életünk, már bővebb tapasztalatkészlettel működünk, azokkal is, amik szinte a legjobban hiányoztak az utóbbi, körülbelül kettő évben.
Megéltük, láttuk, hallottuk, éreztük.
Ma itt vagyunk, egymásért vagyunk, jól vagyunk, megvalósítunk.