...hogy négylábú vendégünk legyen. Ám tegnap este Lui és Anett látogatás tettek nálunk.
Nagyon örültem neki, megmutathattam Lu-nak a kis birodalmam, hisz Én már láttam az övét.
Míg nálunk voltak, addig ment a szájharc, pusziszkodás, egymás ölelgetése, a játék :) Gazdiék nem győztek minket csillapítani, hogy ne dübögjünk annyit :) No, de ami jó, az jó :)
Luival igazi lelki társak vagyunk. Ő imádja, hogy valakivel kicsit "durvábban" játszhat (ezt a harapdálásokra, bőrhúzogatásokra értem) és igazából ezt Én is szeretem benne, valamint egyszerűen jó együtt, jól kijövünk, senki mással nincs így se neki, se nekem, hisz más nem partner nálam sem az efféle játékokban. Imádjuk, hogy egymást szekálhatjuk, csipkelődhetünk, ám ez tényleg finoman és játékból történik.
Ha pedig lenn vagyunk a szabadban -épp ma volt erre példa- és jön egy idegen kutya, Lui próbál engem védeni, ami valószínű harci kutya jelleméből adódik főleg.
Ez igazán kedves tőle, viszont nem minden ember veszi ezt jó néven. Anett ilyenkor csillapítja és le is nyugszik egy idő után. De a lényeg, hogy mi ketten egymásnak lettünk teremtve :D
Ma a labdáját is ideadta, pontosabban elvehettem tőle, ez pedig igen nagy szó!! Sajnos ő szájzárat ("szájkosár") kapott, a fenti incidens miatt, de Én kitartóan vittem a nem éppen nekem való tömör, nehéz és nagy átmérőjű lasztiját egészen búcsúzásig.
Áradoztam már Luiról és bizonyára fogok is még, nézzétek el nekem, ha már uncsi, de egyszerűen megunhatatlan boldogság vele lenni! :)
