2012. június 24., vasárnap

Családbarát donornap Egerben

Péntek délután a Dr. Kemény Ferenc sportcsarnokban került megrendezésre a hagyományos, színes programokkal tarkított véradó nap, ahová egyesületünk is meghívást kapott, immáron negyedik alkalommal.
Mi, négylábúak a csarnok előtt vártuk az ide látogatókat; szerencsére jöttek is szép számmal. :)

Gazdinak és Nekem ez volt az első véradó programon való részvételünk, így igazából nem is tudtuk, milyen korosztályra számítsunk, ami a kétlábúakat illeti.
Örömünkre, nagyon sok csöppség jött el a szüleivel. A legkisebb két hónapos baba volt és a legidősebb gyerek, 17 éves. :)

Az egyesületünk és természetesen Mi is, terápiás- és terápiás tanuló kutyák, nagy népszerűségnek örvendhettünk, hisz megszámlálhatatlan kétlábú simogatott meg minket és ámult-bámult a trükkjeinken. :)
Gazdi nagy meglepetésére a szülők egyáltalán nem óvták tőlünk a lurkókat (például szőr, nyál esetén), sőt, még a nedves törlőkendőt sem fogadták el, mondván, hogy:
"Óóó, majd megmossuk. :)" "Ugyan már, hát tiszták azok a kutyusok. :)" "Úgyis koszos lesz.. :)"
Az ilyen kijelentéseknek, azt hiszem mondanom sem kell, mennyire örül egy kutyatulajdonos, hisz egyrészt Nekünk nagyon szigorú állatorvosi követelményeknek kell megfelelnünk, így izgalomra semmi ok, másrészt pedig az ember (főleg gyerek) immunrendszere csak erősödik, ha ilyen megbízható esetekben nem szalad egyből kezet mosni.
Ez utóbbit Gazdi el is szokta mondani a szülőknek, ezzel is megerősítve őket abban, hogy nem kell aggódniuk.

Sok felnőtt érdeklődött még a kutyás terápia céljáról is, illetve tevékenységünkről, de volt, aki szimplán csak megkínált minket a közelben kapható zsíroskenyérből. :D Ennek persze jobban örültünk, mint akármi másnak, mondhatom ezt Fanni nevében is. :P
Az egész program fantasztikus volt!

Nem csak hogy remek volt a hangulat és az idő, de gyakorlásnak is kitűnő alkalmat adott ez a nap.

Szakmai értékelésem: Ügyes! :D

Mégpedig mert:
Türelmes voltam a gyerekekkel; szót fogadtam nekik; fekvő helyzetből eldőltem hasamat simogattatni, ha Gazdi azt mondta (ezt sokat gyakoroljuk itthon); adtam pacsit is; maradtam a fenekemen ha kellett (ami abban a nagy nyüzsgésben főleg szép teljesítmény); szépen sétáltam pórázon gyerekek vezetésével, illetve jól tűrtem a hangzavart benn a csarnokban.

Összefoglalva minden helyzetben megfelelően viselkedtem, Gazdival együtt pedig egyre jobban megy- és tetszik Nekünk ez a hivatás. :)


Samu is terápiás tanuló kutyus lesz! :)