2015. augusztus 30., vasárnap

Rögös utakon idáig!- Ismét ketten maradtunk Gazdival

Debrecenben töltött idő alatt, körvonalazódtak a továbbiak.

Dévát Gazdi anyukája örökbe fogadta.

Egész egyszerűen úgy történt, hogy Déva és Mama úgynevezett lelki társak lettek. Nem értettem pontosan mit is jelent ez, mígnem azt láttuk Gazdival, hogy Ők ketten különösen jól tudnak együttműködni és valamiféle kapcsolat alakul közöttük. 
Kiderült, Déva szívesen fogadta ahogyan Mama kényeztette, netán irányította, szeretgette...és ez igazából mindkettőjük lelkének jól esett.
 Mamának napról napra jobb kedve lett, többet mosolygott, lelkes volt, mikor Déva szót fogadott neki -úgy a lakásban, mint lent a téren.
Mindig is tudtuk, hogy Déva szeret engem is, Gazdit is és jól elvagyunk mi hárman, de ha rajta múlna, egyedüli kutya lenne. 

Nohát mit volt mit tenni, eljött a nap, mikor Gazdi eldöntötte: visszaköltözünk Budapestre.

A terv az volt, hogy Ő először felutazik, elkezd dolgozni és közben keres olyan albérletet, ahol kutyát is szívesen fogadnak, nehogy úgy járjunk,  mint előzőleg. 
Így is lett, Gazdi elutazott. 
Jól tudta, hogy nagyon fogunk hiányozni egymásnak, de mégis meg kellett tennie azt, hogy Mamánál hagy Engem, hiszen csak így tudtunk akkor boldogulni.

Közel két hónapnyi távollét után egyszer csak jött a hír: meg van az albérlet!! :)))

Igaz jól éreztem magam Mamánál, ez tény, de mégis torkomban dobogott a szívem, mikor átadta az üzenetet, amiben ez állt: 
"Cinike! Anya pár nap múlva megy érted és egy szuper házba (kertes) fogunk költözni!"

Így is lett! Eltelt három-négy nap, majd Gazdi berobbant az ajtón és a nyakába ugrottunk Dévával, Ő pedig természetesen a Miénkbe! :D

Ekkorra már eldőlt, hogy Déva marad Mamánál, mert Ő ott szeretné leélni hátralévő nyugdíjas éveit!


Pesthidegkútra (II: kerület) költöztünk hát!