II. gyakorlás (nem a vizsgázó csoporttal)

Ez volt a második alkalom, hogy csakis speciális csoporttal és gyakorlatokkal készültünk a záróvizsgánkra.

Ma a hangsúlyt, kerekesszék kísérésre és sérült emberekkel való, pórázon sétára helyeztük, valamint köszöntöttük is őket egyenként, pacsi adással. 

Kicsikét többet kell gyakorolni mindent és szépen fog menni. :)

 

Gyógyulás útján

Jelentem, a lábam javulgat!
Pénteken megpróbálunk elmenni gyakorolni a gyerekekhez.

Majdnem 2 hónap után végre ismét Debrecenben voltunk hétvégén a szülőknél, nagyszülőknél. :)

Volt nagy boldogság és megint elláttak Engem mindenféle földi jóval és sokat játszottunk. :)

Már nagyon hiányoztak Nekem és nekik is Én.

Gergővel is sokat hülyéskedtem és még hullahoppoztam is. :D

Sajnos egy üröm is szorult az örömbe, mégpedig, egyik alkalommal a lakásban labdáztam, elég kicsike helyen és egy rossz mozdulatnak (nem) köszönhetően, meghúzódott a bal mellső lábam. :((

Eléggé fáj, mert rá állni nem tudok, csak 1-1 pillanatra, sántikálva haladok.

Gazdi figyel rá, hogy ne nagyon járkáljak, ne terheljem a bibis lábam, nehogy megerőltessem és hogy pihenjek sokat. Ez igazából bármikor előfordul és idővel helyrejön, ám szinte a legrosszabbkor történt, hiszen 3 hét van a záróvizsgáig és akadályozva van a felkészülés.

Erre a hétre kettő gyakorlás volt tervezve, ám így nem biztos, hogy összejön. Egy biztos, a pénteki, addigra már csak csak jobban leszek, de egy alkalom a hétre nem elég.

No, hát majd meglátjuk és kihozzuk a helyzetből így is a legjobbat! :)

Szó, mi szó, a hétvége remek volt! :)))

Laborban

Gazdinak pénteken csak ritkán vannak órái, de a mai nap épp ezek egyike volt.

Mivel csak két óra hossza miatt kellett bemennie, így gondolta elvisz magával, hogy addig is együtt legyünk és gyakorolhassunk sok szituációt.

Reggel azért még töprengett kicsit, hogy a tanárai mit is fognak szólni...stb. ám, mivel természettudományi karra jár, rólam írja szakdolgozatát és jól tudok viselkedni, hamarosan rádöbbent, hogy így semmi gond nem lehet, hát elindultunk suliba.

3/4 óra BKV és 2 óra Volán buszos út után meg is érkeztünk. Mint mindig, Én most is végig aludtam az utat és mikor leszálltunk, boldogan futkároztam egyet, mint aki megint tisztában van vele, hogy abba a városba érkezett vissza, ahol felnőtt. :))

Aztán beértünk a suliba is. A portán elég meglepődve néztek Ránk, de Gazdi rezzenéstelen arccal, természetességét sugallva annak, hogy Én is vele vagyok, vele lehetek, csak ment a labor irányába.

Nem is szólt senki semmit, pedig később több ember is látta a mi  kis akciónkat.

A tanárnő is csak annyit kérdezett, hogy Én is megyek e a laborba és Gazdi pedig mondta, hogy igen, mert utána dolgunk van együtt, de jól viselkedek, nem lesz gond...a tanárnő nem is kételkedett bennünk, mentünk órára. :)

A helyiségben nagyon büdös, vegyszer illatok voltak, de szerencsére ablak alá feküdtem, így annyira nem volt kellemetlen. Gazdi most kikötött, mert gondolta, hogy ott lesz ám kíváncsiskodás és nem bírok majd megülni a fenekemen, ám így kikötve pont jó volt.

Közel is voltam hozzá és nem zavartam senkit. Nemsoká tanárnő és a laboros néni szívébe is beloptam magam, innentől kezdve nyugodtan lehettem és lehetett Gazdi is, probléma valóban nem volt, nagyrészt szokás szerint aludtam, mint a tej.

Gazdi eddig is nagyon szerette az Eszterházy Károly Főiskolát, főként a tanárok miatt, ám most valóban megbizonyosodott róla, hogy nem csak szaktudásuk nagy, de a szívük is. :)

Nekem kicsit uncsi volt az óra, a sok méricskélés, öntögetés és melegítés azt hiszem nem az Én érdeklődési körömnek megfelelő :D , de azért újra és újra elkísérném még Gazdit ilyen napjain suliba. :)

Sok a teendő...

Gazdinak be van táblázva ez a hét teljesen. Az iskolával mostanában eléggé elmaradt, amit utolsó éven bizony nagyon nem engedhet meg magának, így most minden energiáját az köti le főképp, így sajnos a héten már nem tudunk menni a gyerekekhez. Itthon gyakorolgatjuk azokat a mozdulatokat, amiken javítani kell még.

Jövőhéten viszont, ha minden jól alakul lehet, hogy két alkalommal is eljutunk egy másik gyerekcsoporthoz, akikkel szintén jó lesz dolgozni, hisz szeretik és mindig örömmel várják a gyógyító kutyusokat. :)

I. gyakorlás a csoporttal

Tegnap délelőtt elutaztunk Gazdival Egerbe, hogy gyakorolhassunk a II. vizsgánkra.

A gyerekek nagyon kedvesen fogadtak minket és örültek, hogy új kutyussal dolgozhatnak. :)

Én is boldog voltam, hamar összebarátkoztam velük, majd Sonja nyakába ugrottam, mert utoljára az I. vizsgán találkoztunk.

 

Aztán elkezdtük a feladatokat.

1. Gyerekek köszöntése egyenként

2. Akadálypálya

3. Mit csinál a két kezem? -gyermekdal

4. Utánozd a kutyust!

5. Apport

Összességében elmondhatjuk, hogy első alkalomhoz képest ügyesen mentek a feladatok és kifejezetten jól viseltem a gyerekek hangoskodását, ami nagyon fontos.


Ilyen helyzetben - zárt térben nem egészséges gyerekekkel -  nem voltam még, ám nem okozott nehézséget megszokni őket, sőt, kerestem a társaságukat.


Csiszolásra váró mozdulataim és szokásaim vannak, ezeket fogjuk a jövőben fejleszteni és gyakorolni, hogy valóban jól bánjak a gyerekekkel, illetve ne legyen kérdéses a II. vizsga sem. :)

Visegrádon :)

Idén valószínűleg a tegnapi nap volt, amikor még igazi kiránduló idő köszöntött a szabadba vágyókra.

Egy percig sem tétováztunk, kihasználtuk a gyönyörű őszi napsütést...útnak indultunk Visegrádra. :)

A Visegrádi-hegység a Dunakanyarban fekvő hegyvonulat, amely földrajzilag az Északi-középhegység része, geopolitikai szempontból viszont többnyire a Dunántúli-középhegységhez sorolják. 

Névadója Visegrád városa, az ezeréves város.

A Dunakanyar kultúrtáj, már a világörökség része, fantasztikus látványt nyújt ember és állatka részére egyaránt. Tegnap ebben lehetett részünk. :)

Mikor beértünk a városba, egy kikötőhöz mentünk, itt Gazdiék ettek egy kicsit, én pedig napoztam, vízbe nem mehettem csak a szárazföldről  szemléltem a lassan hömpölygő, naaagy Dunát. 

Ezután elindultunk felfelé a kilátóhoz, illetve a várhoz.

Az út nagyon szép erdőn vezet végig, ahonnan a kilátás is lenyűgöző. Meg is álltunk egy kilátóponton.

Legközelebb már csak a Várhegy tetején parkoltunk le, ahol csodás zöld tisztások, hatalmas fák és nyugalom fogadott minket. Hamarosan már a kilátóban voltunk. Nem túl magas, de nagyon is meredek csigalépcsőt kell leküzdeni a látványért cserébe. Ez egy kétlábúnak különösebben nem jelent gondot, ám Engem Gazdi nagyon féltett, de hála a Julius-K9 hámnak, biztonságosan tudott fogni és széépen lassaan felbattyogtunk. 

Lefelé pedig már könnyebb volt.  A táj természetesen csodás :)

Innen a fellegvárba mentünk. Egy keskeny erdei úton tettük meg az utat, aminek roppant örültünk, hisz régen voltunk már erdei túrán. :) Nem volt nagy távolság, de élveztük nagyon. :)

A vár bejáratától nem messze egy lóval találkoztunk. Régebben féltem tőlük, de már egyáltalán nem mutattam megilletődöttséget, Gazdi még meg is lepődött, ám örült is ennek. :) Ő simogatta, Én meg kíváncsian szaglásztam. 

Mentünk tovább, a látvány magáért beszél. :)

Nagyon jó volt Visegrádon kirándulni, igazán fantasztikus helyen lévő, tiszta, igényes település, tele látványossággal és szép helyekkel.

Azt azért el kell mondjam, hogy most is volt sok olyan ember, aki kíváncsi volt rám. Sokan simogattak, gyerekek, felnőttek egyaránt és kérdezősködtek Gazditól munkám iránt. Ilyenkor jó beszélgetni velük, mert legalább pár embernek át tudjuk adni azt az ismeretet, amit minden embernek szükséges lenne tudnia rólunk, segítőkutyákról. Most volt olyan pár is, aki csak nehezen tudott elszakadni Tőlem, ami igazán jól esett Gazdinak és örült a sok pozitív visszajelzésnek. :)