2012. október 7., vasárnap

Visegrádon :)

Idén valószínűleg a tegnapi nap volt, amikor még igazi kiránduló idő köszöntött a szabadba vágyókra.
Egy percig sem tétováztunk, kihasználtuk a gyönyörű őszi napsütést...útnak indultunk Visegrádra. :)

A Visegrádi-hegység a Dunakanyarban fekvő hegyvonulat, amely földrajzilag az Északi-középhegység része, geopolitikai szempontból viszont többnyire a Dunántúli-középhegységhez sorolják. 
Névadója Visegrád városa, az ezeréves város.
A Dunakanyar kultúrtáj, már a világörökség része, fantasztikus látványt nyújt ember és állatka részére egyaránt. Tegnap ebben lehetett részünk. :)

Mikor beértünk a városba, egy kikötőhöz mentünk, itt Gazdiék ettek egy kicsit, én pedig napoztam, vízbe nem mehettem csak a szárazföldről  szemléltem a lassan hömpölygő, naaagy Dunát. 






Ezután elindultunk felfelé a kilátóhoz, illetve a várhoz.
Az út nagyon szép erdőn vezet végig, ahonnan a kilátás is lenyűgöző. Meg is álltunk egy kilátóponton.

Legközelebb már csak a Várhegy tetején parkoltunk le, ahol csodás zöld tisztások, hatalmas fák és nyugalom fogadott minket. Hamarosan már a kilátóban voltunk. Nem túl magas, de nagyon is meredek csigalépcsőt kell leküzdeni a látványért cserébe. Ez egy kétlábúnak különösebben nem jelent gondot, ám Engem Gazdi nagyon féltett, de hála a Julius-K9 hámnak, biztonságosan tudott fogni és széépen lassaan felbattyogtunk. 



Lefelé pedig már könnyebb volt.  A táj természetesen csodás :)
Innen a fellegvárba mentünk. Egy keskeny erdei úton tettük meg az utat, aminek roppant örültünk, hisz régen voltunk már erdei túrán. :) Nem volt nagy távolság, de élveztük nagyon. :)



A vár bejáratától nem messze egy lóval találkoztunk. Régebben féltem tőlük, de már egyáltalán nem mutattam megilletődöttséget, Gazdi még meg is lepődött, ám örült is ennek. :) Ő simogatta, Én meg kíváncsian szaglásztam. 
Mentünk tovább, a látvány magáért beszél. :)






Nagyon jó volt Visegrádon kirándulni, igazán fantasztikus helyen lévő, tiszta, igényes település, tele látványossággal és szép helyekkel.

Azt azért el kell mondjam, hogy most is volt sok olyan ember, aki kíváncsi volt rám. Sokan simogattak, gyerekek, felnőttek egyaránt és kérdezősködtek Gazditól munkám iránt. Ilyenkor jó beszélgetni velük, mert legalább pár embernek át tudjuk adni azt az ismeretet, amit minden embernek szükséges lenne tudnia rólunk, segítőkutyákról. Most volt olyan pár is, aki csak nehezen tudott elszakadni Tőlem, ami igazán jól esett Gazdinak és örült a sok pozitív visszajelzésnek. :)